20. fejezet

Sziasztok!

Itt a másik szemszög is a részből. A pipákért továbbra is hálásak vagyunk, valamint a díjat köszönjük innen is. Jó szórakozást!

Kira & Vivian

Carter

A fejemre húztam a párnát, és úgy próbáltam megszüntetni az egész szobára kiterjedő hangzavart, melyet a folyosón okoztak. Valaki úgy gondolta, hogy a legjobb módja az ébresztésemnek az, hogy ha kiveri a szállodai ajtót.

Mikor még percekkel később sem hagyta abba, kelletlenül kimásztam az ágyból. Feltételeztem, hogy úgy sem hagynak már aludni, és valószínűleg az egész hotel felébredt erre a zajra.
Útközben csak áttrappoltam az előző este szétdobált cuccaimon, egy bugyiban és toppban mentem ajtót nyitni.
- Kurvára örülnék neki, ha nem döntenéd be az ajtót! - nyitottam ki köszönés nélkül az ajtót. Elsőre fel se fogtam ki áll velem szembe, de az idióta vigyora ráébresztett.
- Ilyen fogantatásban sem volt még részem - vigyorgott Neymar folyamatosan.
- Hát ha nem ébresztettél volna fel, talán kedvesebb is lennék... ja, mégsem. Veled sose, drágám - kacsintottam rá, és már készültem becsapni az ajtót. Nem érdekelt túlzottan miért van itt, minél hamarabb el akartam küldeni.
- Hú, de morcos valaki a reggeli kávéja nélkül. Szívesen maradnék, és segítenék rajtad, de sajnos nem a megfelelő időpont - vágott sajnálkozó arcot. - A legjobb barátomért jöttem...
- Örülj, hogy fegyvertelen vagyok - paskoltam meg az arcát. - Hát keresd máshol, mert itt biztos nincs.
- Örülök, ha vicces kedvedbe vagy, de komolyan, mondd meg neki, hogy keljen már fel - próbált benézni mellettem, de nem láthatott sokat.
- Mit nem értesz azon, hogy nincs itt? - emeltem fel a kelleténél jobban a hangomat. Amikor erre eszméltem, ismét lejjebb vettem a hangerőt, és egy utolsó mondatot intéztem felé. - Mond meg neki, hogy csináljon, amit akar, én végeztem vele...
Meg sem vártam, míg bármit is reagál, bezártam az ajtót, majd a fürdő felé vettem az irányt, hogy kicsit felfrissüljek, mielőtt elkezdődne a mai hajtás. Amíg folyattam magamra a langyos vizet, nem tudtam nem az előző jelenetre gondolni. Összevesztünk, majd Oscar eltűnt. Nem aludt a szobájában...

A dupla edzés egy kínszenvedés volt a számunkra. Nem tudtuk mivel elfoglalni magunkat, így tétlenül üldögéltünk egy padon. Daniel néha elmerült a labdázó férfiakban, máskor meg a telefonjával volt elfoglalva. Egyfolytában üzeneteket küldözgetett valakinek.
Én is hasonlóképpen cselekedtem. Az öccsének küldtem pár üzenetet, akit nem kellett győzködni a buli szóra, sőt... felajánlotta, hogy ő hozza a kezdőlöketet, a whiskeyt.
- Van programod estére? - döntöttem oldalra kíváncsian a fejemet. A tervem utolsó lépése volt az, hogy meggyőzzem, bár tudtam, ha megemlítem Karen nevét, nem fog nemet mondani.
- Az alváson kívül semmi - tette el a telefonját. - Miért érzem, hogy akarsz valamit? - nyomott mosolyogva puszit az arcomra.
- Hát... nem akarsz lenni meglepetés este?
- Ezt nem értem - ráncolta össze a homlokát, amin csak mosolyogtam.
- Este bulizni megyünk, kieresztjük a gőzt, munka és focisták nélkül... Jay, Te, és Karen eljöttök velem - paskoltam meg a combját. - Kereshetsz kifogásokat, de tudom, hogy úgyis jössz.
Csak felkacagott, majd lassan feltápászkodott, és kinyújtóztatta elgémberedett testrészeit. Felrántott engem is, megvártuk míg a játékosok végeznek, és az ideiglenes otthonunk felé vettük az irányt.
Ott az utolsó között léptem be a liftbe, mely az emeleteinkre vitt fel. A szerkezetben már csak hárman tartózkodtunk, de alig vártam, hogy vége legyen. A levegő kezdett elfogyni, és Oscar-Neymar duó jelenléte is fojtogatott. Szinte menekültem, amikor kinyílt a szobám emeltén a liftajtó.
Megkönnyebbülten indultam el, de arra nem számítottam, hogy utánam jönnek. Oscar próbált velem kommunikálni, de csak bemutattam neki, és otthagytam őket.

Késő délután a minibárból előhalásztam egy whiskey-s üveget, hogy oldjam a feszültséget, a gátlásaimat. Túl merev voltam az utóbbi időszakban... A viták Oscar és köztem, kicsit a padlóra dobtak. Nem hittem, hogy ezt érdemlem azok után, ami történt. Azt meg főleg nem, hogy ha a felesége megjelenik, tönkretesz mindent. Én voltam a hülye, hogy hittem abban, hogy ebből lehet valami...
Nem tartott órákig a készülődésem a partira. Egy rózsaszín toppot vettem fel egy kockás inggel és sötét farmer rövidnadrággal. Enyhe sminket dobtam fel, a hajamat pedig kiengedve hagytam.
- Máris elkészültél? - nyílt ki a szobaajtóm, és libbent be a társam egy kockás ingben és farmernadrágban. Azonnal helyet foglalt a kanapémon, és csak engem bámult.
- Hát a kopogást nem tanították meg neked? - tettem csípőre a kezemet. Kacagott rajtam, de nem zavartattam magamat, inkább öntöttem még egy pohár italt, nem foglalkozva vele.
- Meg sem kínálsz?
- Szolgáld ki magad - intettem neki, mert meghallottam Karen hangját. Egyből hozzásiettem, köszöntöttem, és az ajtóból még beljebb invitáltam. Meg akartam neki mutatni a meglepetést, tehát Danielt. Láttam, hogy ezzel igencsak jó pontot szereztem a társamnál, hiszen majd felfalta a szemeivel a lányt.
- Szia Karen - mosolyodott el a férfi. Olyanok voltak, mint két tinédzser, egyszerűen csak kacagni lehetett az esetlenségükön.
- Jay mindjárt itt lesz, és indulhatunk - szóltam közbe, különben ott bámultak volna kukán egymásra.
- Így megyünk négyen? - kérdezett rá a nő, de azért láttam, hogy nem nagyon érdekli, hogy ki lesz a negyedik társunk.
- Persze. Megmondtam, hogy focisták nélküli lesz a buli - pillantottam a mobilomra, hogy utánanézzek Jay jelentkezett-e. Pont abban a pillanatban vágódott ki az ajtóm, és lóbálta meg előttem a férfi az alkoholos üveget.
- Karen bemutatom Jayt. Jay bemutatom Karent - rendeztem le egy pillanat alatt a két személy bemutatását. Minek túl bonyolítani? Úgy sem ismerik egymást.
- Nem késtem? - nyomott egy puszit az arcomra az angol, amin csak szélesen mosolyogtam. A mai nap már lassan az arcomra fagyott ez a sok mosoly.
Míg mi egymással voltunk elfoglalva, Daniel és Karen egyből megtalálta a másik társaságát
- Látod? Ezért hívtalak el - mosolyogtam. - Nem akartam gyertyatartó lenni.
- Csak ezért? - biggyesztette le az ajkait. Hirtelen Daniel nevetésére kaptuk fel a fejünket, így egyből odanéztünk. Elárulni nem akarták, hogy miről beszélgettek, így piszkálni kezdtem őket. Karen egyből az alkoholra fogta, pedig még csak néhány pohárral ittam. Egyáltalán nem volt részeg, talán egy kicsit spicces.
- Azt hittem a klubba fogunk bulizni, és nem itt fogsz inni.
- A mai nap után kellett kis kezdő löket - vallottam be csendesen. - Amúgy meg... Ki mondta, hogy ott nem fogok inni?
- Jaj, nekünk! - kotyogta közbe Jay, de csak bemutattam neki. Daniel átkarolta a vállamat, magához húzott.
- Mikor indulunk?
- Mindjárt. Remélem nem kell rátok is felügyelnem? - értetlenségüket látva csak beharaptam az ajkaimat, majd folytattam. - Ugye nem kell előadást tartanom a biztonságos szexről? Hidd el Karen, apám szájából sosem akarjátok hallani.
Az angol mellettem csak felnevetett. Szerintem ő is elképzelhette ezt, hiszen ismerte apámat.
- Carter nincs szó köztünk a szexről. Barátok vagyunk - kotyogott közbe Daniel, de egy pillantással elhallgattattam. Karennek hirtelen nagyon sietős lett, ami megmosolyogtatott. Volt köztük egy bizonyos kémia, amit még a vak is észrevehetett.
- Mi nem fogunk szexelni.
- Fogadunk? - fordultam Jay felé, aki azonnal beleegyezett. Elindultunk kifelé, mialatt már azon törtem a fejemet, hogy hozhatnánk őket össze.
- Mi a tét? - zavart meg a gondolkodásban a férfi.
- Hmm, mi legyen? - dőltem a falnak kacéran. 

- Hát... 

- Ha nyerek fizetsz - vágtam rá egyből. Tudom, hogy igazam lesz. Fiatal még az este...
- Ha én nyerek... jössz egy randival - szabta meg ő is a feltételét. Elkerekedett szemekkel bámultam rá, hiszen tudta, hogy elméletileg van barátom. Jelen állás szerint már nem is tudom, hogy van-e. - Jaj, ne nézz már így! Egy vacsorába nem halsz bele - támaszkodott meg mellettem a falnál. A folyosón ácsorogtunk és vártuk a társainkat, akik nem akartak sietni.
- Rendben. Egy randi belefér - döntöttem oldalra a fejemet. Elég közel álltunk egymáshoz, már-már vészesen közel.
- Nem maradunk kettesben inkább? Szerintem találnánk jó elfoglaltságot - simított végig a kezemen. Ha nem ismertem volna, azt hinném, hogy rám hajtott, de tudom, hogy csak szórakozott. Igazán csábító ajánlata volt, de az én ötletem volt a parti. Én vágytam a szabadságra, még ha egyetlen estére is.

- Nagyon csábító, de mi is megyünk - toltam el magamtól. Eszembe jutott egy abszurd ötlet. - Mondd, hogy van nálad kéznél óvszer?
- Meggondoltad magad? Ugye, nem itt a folyosón? - kerekedtek el a szemei, amin felkacagtam.
- Hülye vagy - vágtam tarkón játékosan. - Danieléknek - dörzsöltem össze a kezemet. A zsebéből előhalászott egyet, és a kezembe nyomta. - Szerencse, hogy olyan pasi vagy, aki gondol az ilyen alkalmakra. Visszasétáltunk a többiekhez, hogy végre elindulhassunk.
- Na jó, most már indulni kéne - sétáltunk vissza a gerlepárért, akik időközben az utolsó csepp whiskey-t is megitták. Egymásra vigyorogtunk, majd a párosra. Kérdezősködni kezdtek a fogadásról, de nem akartam elárulni a randit vagy a pénzt. De talán inkább az elsőt.
- Azért ezt tedd el! - adtam oda az óvszeres tasakot a társamnak. Persze Daniel egyből a fejét rázta, Karen pedig faggatózni kezdett a folyosón.
- Mit adtál neki?
- Semmi rosszat - feleltem ártatlanul. Majd még megköszönik egyszer, ha összejönnek. A barátnőm szavaival nem törődve kerestem a fiatalabb férfi társaságát, és öleltem át a derekát, így sétáltunk egymás mellett. - Szóval el tudnád képzelni azt, hogy egy folyosón szexelnék veled?
- Hát megfordult a fejemben - vigyorgott perverzen. - Persze, azért legmerészebb álmaimban nagyjából.
- Disznó vagy Donovan - csaptam karon, de tudtam, hogy ezt meg se érezte.