21. fejezet

Sziasztok!

Nos, meg is érkeztünk a résszel, és nem is szaporítjuk tovább a szót, jó szórakozást!

Kira & Vivian

Karen

A szórakozóhelyre néhány perc alatt megérkeztünk, és a bejutás is gyerekjáték volt, hála Carternek. Azonnal a pulthoz mentünk, így amíg én a rossz szokásom miatt a tömeget pásztáztam, Carter és a barátja már bevágott két felest. Ezután pedig egyből a táncoló emberek közé keveredtek.

- Igyunk... - ültem le a hozzám legközelebb álló székre. - Nem igazán tudok táncolni - ráztam meg a fejemet hirtelen, mert elment a tánctól a kedvem. Túl sokan voltak.

- Jó, mert én sem - egyezett bele a férfi mellettem, és intett a pultosnak egy nagy címletű pénzzel a kezében. Csak annyit fűzött hozzá, hogy sose legyen üres a poharunk. Elnevettem magam. Persze, Ő egy olyan férfi, aki szereti kézben tartani a dolgokat. Szeret irányítani.

Ahogy kiadta a parancsot, úgy is lett. Folyamatosan fogyasztottuk az italunkat, miközben próbáltunk a nagy hangzavarban beszélgetni. Addig Carter elválaszthatatlanul nyomult Jayre, vagy éppen fordítva. Ezt már nem tudtam eldönteni.

- Holnap azt hiszem fájni fog a feje - szólalt meg Daniel, amikor meglátta, hogy a párost bámulom.

- Teljesen biztos vagyok benne, de szerintem nekem is - mosolyodtam el. Holnap mind érezni fogjuk a kikapcsolódás utóhatásait.

- Megeshet - érintette meg az arcomat, a hajamat pedig a fülem mögé tűrte.

- Hogy-hogy itt vagy? - bukott ki belőlem a kérdés.

- Bulizunk, nem?

- Nem úgy értem - érintettem meg a kézfejét. - Itt, Brazíliában?

- Meg akartalak látogatni. Csak gondoltam tényleg jobb egy kis meglepetés neked is, ezért nem árultam el a telefonba a dolgot.

- Már akkor tudtad, hogy idejössz? - kérdeztem rá, de csak bólintott. - Azért örülök, hogy nem mondtad el nekem. Jól esett egy kis kedvesség.

Csak mosolygott, és megpuszilta az arcomat óvatosan.

- Örülök, hogy itt vagy - motyogtam. Az alkohol miatt vagyok ennyire nyitott.

- Örülök, hogy örülsz - somolygott hozzám hajolva. Egyre közelebb hajolt, és tudtam, hogy meg fog csókolni. Én is azt akartam, hogy megcsókoljon. Tudtam, hogy mennyire jól csókol, és ez valamennyire egy születésnapi ajándék lenne számomra a történtek után.

- Hup... - termett mellettünk egy pillanat alatt az ír lány. Látszólag nem nagyon érdekelte, hogy mit zavart meg. Magához vette a poharát, és abba kortyolt. Még szerencse, hogy most esett be közénk és nem pár pillanattal később, amikor már... - Folytassátok csak, mi inkább itt se vagyunk.

- Miért szuggerálsz? - kérdeztem rá egy hatalmas sóhaj után. Fülig ért a szája és úgy figyelt minket.

- Semmi, semmi - emelte fel a kezeit védekezően. Daniel is csak kíváncsian pislogott a lányra, miközben az egyik keze a combomon pihent.

- Kedvesem, inkább menjünk! - kulcsolta össze a kezeiket Jay. Kicsit hálás voltam neki, mert azt hittem, segíteni akar, ám a következő mondatakor ez el is múlt. - Szerintem megzavartunk valamit.

- Folytassátok csak! - kacsintott Carter.

Ezután ismételten magunkra hagytak. Pontosabb időzítésük nem is lehetett volna.

Hatalmasat sóhajtottam, és egy húzásra megittam az összes italomat, majd visszatettem a poharamat a pultra.

- Sajnálom - motyogta a férfi csendesen, míg a combomat kicsit megsimogatta.

- Mit? - kérdeztem rá azért kíváncsian. Tudtam természetesen mire céloz.

- Hogy megzavartak minket... mert nem tudtalak...

- ... megcsókolni… Tudom - fejeztem be a mondatot helyette. Közelebb hajoltam hozzá, és gyengéden megcsókoltam.

A tarkómra csúsztatta a kezét, és még közelebb vont magához. Egyre inkább elmerültem a csókban, hiszen eszem ágában sem volt abba hagyni. Annyira jól csókolt, hogy azt is elfelejtettem hol vagyok. Ezzel hamar le tud venni a lábamról, bár erre szinte az első pillanatban rájöttem. Felsóhajtottam, ahogy elszakadtam tőle. Megsimogatta az arcom, és csak bámult rám.

- Iszunk még egyet? - kérdeztem csendesen, hiszen hirtelen nem jutott eszembe semmi se. Enyhén vörös lehetek szerintem. Az az egy szerencsém volt, hogy sötét helyen voltunk.

- Jobb ötletem van - felelte egy pimasz mosollyal az arcán.

- Tényleg?

- Tényleg - nevetett. Szerintem rajtam szórakozott leginkább engem a pillanatban.

- És mi lenne az ötleted? - kérdeztem rá.

Megfogta a kezemet és magával húzott. Szaporáznom kellett a lépteimet utána, de nem tettem szóvá. Csendesebb helyre vezetett, és ennek csak örültem. Kis csend… Kis nyugi és talán kisebb az esély rá, hogy Carter megint megzavarjon valamit.

Meglepődve pislogtam körbe mikor a mosdókhoz húzott, csak becsukta magunk mögött az ajtót. Meg akartam szólalni, de egyszerűen semmi értelmes se jutott eszembe.

Ez idő alatt Ő megnézett mindent fülkét, hogy ne kapjunk váratlan látogatókat. Meglepett, hogy ekkora helyen senki nincs a mosdóban. Máskor mindig tömött sorok vannak.

- Mire készülsz? - tettem fel a legnyilvánvalóbb kérdést, miközben bezárta az ajtót. A csapoknak dőltem, és kacér vigyor terült el az arcomon.

- Szerintem nagyon jól tudod Te azt.

Megcsókoltam, és ahogy a tarkójára csúsztattam a kezemet, közelebb vontam magamhoz. A fenekem alá nyúlt, és felültetett a mosdókagyló melletti kis pultra. Felnevettem rajta, és megcsókoltam újra, miközben az ujjaimmal a gombokat kerestem az ingén.

- Olyanok vagyunk, mint két tini - állapította meg.

- Igen... - bólogattam ajkaimba harapva, de már végig gomboltam az ingét. Belecsókolt a nyakamba, amin felkuncogtam. Kicsit csikis vagyok, és pont megtalálta azt a pontot.

- Jó ötlet ez? - kuncogtam még mindig, de szinte biztos vagyok abban, hogy nem fogok tudni leállni.

- Szerinted?

- Szerintem nem... De rohadt jó tilosba járni - vallottam be. Szinte betegesen vonzódok ahhoz, hogy minden szabályt megszegjek.

- Egyetértek - húzta végig a combomon. Az alsó ajkamba haraptam, ahogy végig néztem a mozdulatát. A nyakamhoz hajolt újra és finoman bele csókolt. Kicsit még mindig csikizett, de nem nevettem. Inkább tényleg csak élveztem. Tényleg olyanok voltunk, mint a tinik, akik csak lopva tudnak együtt lenni.

A hajával játszadoztam egy ideig, majd egy hosszú csókot kezdeményeztem. Addig ő is vetkőztetett már amennyire csak kell.

Hagytam, hogy ő irányítson ettől a ponttól. Hiszen ő a pasi. A pasik pontosan ezt szeretik. Ezt már megtanultam...

Percek múlva már a ruháinkat kapkodtunk magunkra, de csak vigyorogtunk. Egyszerűen hiába akartam komoly arcot vágni, nem ment.

- Hát jobban alakult ez az este, mint hittem - vigyorgott perverzen. Tetszett ez a felszabadult oldala.

A megjegyzésén csak felnevettem, majd a szoknyámat igazgattam magamon. Muszáj volt már visszamennünk, hiszen elég időre tűntünk el. Ráadásul voltak olyanok, akiket megakadályoztunk abban, hogy használják a mellékhelyiséget.

- Egyetértek - vallottam be neki, és már a hajamat igazgattam.

- Feltűnt vajon Nekik, hogy eltűntünk? - gombolta be futtában az ingjét. Oda sem figyelt, inkább engem bámult.

- Ha nem léptek le, akkor szerintem igen - adtam meg a legegyszerűbb választ kuncogva, és hagytam, hogy hátulról a nyakamba csókoljon.

A sminkemet is megnéztem a tükörbe. Tökéletesen akartam festeni, hogy azért megpróbáljam menteni a menthetőt.

Egy csókot kaptam tőle, majd összekulcsolta a kezeinket, és kinyitotta az ajtót. Szerencsére senki se várakozott az ajtó előtt. Furcsa módon..

Visszatértünk az emberek közé, és ahogy meglátott minket a pincér már kaptuk is a két pohár whiskeyt jégkockával. Ahogy Danielre pillantottam tudtam, hogy a tekintetével Carteréket kereste. Hosszasan vizslatta a tömeget, majd megállapodott egy helyen a tekintete.

- Megvannak? - kérdeztem rá, és belekortyoltam az italba.

- A parkett középén táncolnak szerencsére. Vagyis ahogy látom Jay épp próbálja befűzni.

- Akkor még nem mentek szobára - kuncogtam. Ez vicces szituáció, hiszen pont én beszélek?

- Még nem - vigyorgott rám.

Percek teltek el kettesben szótlanul, amire a barátaink újra csatlakoztak hozzánk.

- Ó. Az elveszett báránykák - szólalt meg Carter, ahogy megtámaszkodott a vállamon, míg a barátja éppen italt rendelt maguknak.

- Mi végig itt voltunk. Csak elmerültetek a táncban - vonta meg a vállát Daniel.

- Igen? - vigyorgott szemtelenül az ír lány. - Akkor miért van félregombolva az inged? - bökött rá a lényegre egyszerűen. Mind a ketten lefagytunk,és szemügyre vettük az ingét. Teljesen félre volt gombolva. Valahogy ezen átsiklottunk mindketten. - Részeg vagyok, és nem hülye - lépett közelebb a férfihoz. Úgy döntöttem ezt az egész „beszélgetést” néma csendben hallgatom végig. Addig is megúszom a megjegyzéseit.

- Carter mire készülsz? - jött zavarba Daniel. Azt hiszem ez egy találat a testőrlány részére.

- Nyugi, nem vagy az esetem - vigyorgott közelről az arcába. A kezeit a lábára tette, majd belenyúlt a barátom zsebébe, de szinte olyan mélyre, amennyire csak lehet. Csak kacéran vigyorgott a lány.

- Megtaláltad, amit kerestél? - kérdeztem rá hosszas hallgatás után.

- Nem - lépett hátra, majd az angol srác felé fordult. - Látod?! Mondtam, hogy szexelnek… és kézzel fogható bizonyítéka van annak, hogy szexeltek. Vagy is nincs - felnevettem a srác arckifejezésén. Egyikük sem fogta fel mit mondott Carter.

Danre pillantottam, aki csak megvonta a vállát enyhén vörösen. Jay először valamennyi pénzt nyomott a lány kezébe, majd bosszúsan motyogott.

- És jó volt? - eresztett meg egy kaján vigyort Carter tudomást se véve a morgásról.

- Menj vissza táncolni inkább! - morogta Dan, amin felkacagtam. - Jó helyen voltál ott eddig is.

- Ne légy morci! - legyintett Carter lazán, lehúzta az italát és mindenkit hátra hagyva beállt táncolni a tömegbe. Mi csak bámultuk percekig, majd az angol is megunta a társaságunkat, és csatlakozott hozzá. Ezek után nem foglalkoztunk velük, és egy idő után el is tűntek a szemünk elől.