13. fejezet

Sziasztok!

Nem hittük, hogy sikerül elkészülni a résszel, de mégis itt van. Sajnáljuk a késői érkezést, de bízunk benne, hogy azért tetszeni fog nektek. A pipákért hálásak vagyunk, várjuk a véleményeiteket továbbra is, hozzászólás formájában is akár. Ma lezárult a legtöbb iskolában a félév. Reméljük minden érintettnek jól sikerült! Jó szórakozást!

Kira &Vivian

Carter

Sosem gondoltam volna, hogy ennyire jó érzés őszintének lenni. Talán hibát követtem el azzal, hogy belevontam a brazil férfit, de a hallgatásommal még nagyobb butaságot csináltam volna.
Percekig csendben ültünk egymás mellett, én arra vártam, hogy reagáljon valamit, míg ő valószínűleg a hallottakat emészthette.
Nem mertem gondolkodni a jövőn, és kettőnkön. Hiszen két választás volt: elfogadja a helyzetet vagy elhagy.
Még én sem lepődtem meg annyira, mint ő magán, amikor kiejtette a szavakat a száján. Megkönnyebbülés, izgatottság, és félelem érzése vegyesen kavargott bennem.
Előre dőltem, és boldog mosollyal kezdeményeztem egy érzéki csókot. Próbáltam ezzel tudtára adni mennyit is jelent nekem az, hogy mellettem van.
- Rendben vagyunk? - simított ki egy tincset az arcomból.
- Ezt nekem kellett volna kérdeznem - kuncogtam fel.
- Carter?!
- Tessék?
- Komolyan mondtam mindent. Bízok benned és tudom, hogy minden rendben lesz - nyomott egy puszit a homlokomra.
- Miért vagy benne ilyen biztos? - suttogtam csendesen. - A dolgok egyre bonyolultabbak.
- Egyszerűen - vont vállat lazán. - Hiszek benne.
- Köszönöm - bújtam az ölelésébe. Egészen sötétedésig ültünk bent az autóban. Beszélgettünk, vagy épp csak élveztük a kettőnk között lévő csendet.
Vacsoraidő előtt már muszáj volt külön válnunk, hiszen mindkettőnknek kötelezettségei voltak. Egy apró puszi után elhagyta a kocsit, rá pár percre én is követtem. Tettem egy rövid sétát, majd igyekeztem odaérni az étterembe. Daniel már a szokásos helyünkön fogyasztotta a salátáját, de már messziről leszűrtem az arcáról, hogy mennyire enne ehetőbbet.
- Nincs megelégedve az úr a vacsorájával? - ültem le a helyemre, és mosolyogva csentem el egy szem koktélparadicsomot a tányérjáról. Csodálkozva bámult rám, majd a kajára nézett és eltolta maga elöl.
- Ez szörnyű - hüledezett. - Normális kaját akarok, nem vagyok én kecske - a kijelentésén nemes egyszerűséggel felkacagtam. Többen ránk néztek, majd ők is olyan lelkesedéssel fordultak a vacsorájukhoz, mint Daniel.
- Akkor megehetem? - kezdtem el falatozni, de a választ úgyis tudtam. - Nem értelek. Hívd fel apámat, beszélj vele! Én még eléldegélek salátán, de te férfiből vagy.
- A teremben szerintem te tudod a legjobban mennyire - hajolt közelebb. Hangos köhögésbe kezdtem, mivel sikerült félrenyelnem egy salátadarabot. Percekig eltartott, amíg sikerült egy pohár víz, és több aggódó szempár kereszttüzében életben maradnom. A fejem olyan vörös lehetett, mint a paradicsom.
- Te hülye - csaptam vállon, de ő csak nevetett rajtam. - Karen-nek is így célozgatsz? - döntöttem oldalra a fejemet kíváncsian.
- Nem tartunk még azon a szinten - vigyorgott. - Addig kénytelen leszel elviselni, hogy Téged idegesítelek.
- Elég szomorú - ittam egy korty vizet. - Inkább menj, szerezz magadnak rendes kaját. - Nem lesz gond. Evés után jó kislány leszek, és megyek lefekszem aludni.
- Ne nevettess! Sose bírtál jó gyerek lenni.
- Próbálkozom - vontam vállat.

Egy halk kopogást hallottam meg a szoba ajtómon pár órával később. Mosolyogva nyitottam ajtót, majd a pólójánál fogva berángattam magamhoz Oscar-t. Az ajtón elfordítottam a kulcsot, és elkezdtem befelé húzni a férfit. Ő csak kacagott rajtam, de hagyta magát.
- Ezt nevezem üdvözlésnek! - torpant meg, majd magához rántott. Szinte egy papírlap se fért volna el kettőnk között. - Hol marad a puszim? - biggyesztette le a száját, amivel levett a lábamról. Szerettem mikor kisfiúsan viselkedett, de azt is, hogy komoly dolgokban is lehet rá számítani. Akárcsak ma.
Játékosan nyomtam egy puszit az orrára, és elhúzódtam.
- Megkaptad! - haraptam be az ajkaimat.
- Hiányoztál Szépségem! - ölelt meg szorosan, amit viszonoztam.
- Te is nekem! - motyogtam csendesen a vállába.
- Ez a pár nap... Nélküled... - simogatta a hátamat. - Szörnyű volt. Neymar elküldött a fenébe a hisztizésem miatt. Azt mondta hülye vagyok.
- Beszéltem Vele. Bocsánatot kértem - húzódtam el Tőle. - Mindketten azok voltunk. Mindketten.
- Szeretlek - nyomott egy puszit az ajkaimra.
- Szeretlek - ismételtem el a szavait, majd egy csókot kezdeményeztem. Az elmúlt napok feszültsége, és történései most jöttek ki rajtunk. A csókcsatánk egyre hevesebb lett, és csak a levegőhiány miatt váltunk el egy kis időre. - Azt hittem aludni fogunk - kuncogtam fel, de Ő is tudta, hogy nincs ellenemre a tervezett tevékenységünk.
- Előtte még terveim vannak veled - csókolt bele a nyakamba, pont az érzékenypontomnál. Jólesően felsóhajtottam, amit jelzésnek vett. Újra és újra megtette, majd az arcomat kezdte puszilgatni.
- Holnapra meg fog látszódni a nyakamon.
- Nem érdekel - fojtotta belém a szavakat egy csókkal. Egyikünk sem szólt többet. Oscar átvette az irányítást és céltudatosan a hálószobám felé terelt minket. Botladozva haladtunk, míg az ágynak nem ütődött a lábam. Pillanatok alatt szabadított meg a pólómtól, majd az ágyon találtam magamat. Onnan figyeltem, ahogy a szoba egyik sarkába dobja a sajátját, hogy csatlakozhasson hozzám. 

*

Másnap ismét kezdődtek az edzések újra, hiszen másik nap már várt a csapatra a következő mérkőzés, a szerbek ellen. A délelőttünk gyorsan eltelt, a játékosok a pályán melegítettek, majd a kiszabott feladatok elvégzése után még egy edző meccset is játszhattak. Addig mi a társammal apával és Marco bácsival egyeztettünk telefonon.

Közös ebéd után a szállodában folytatódott a sportolók délutánja, ahol nekünk már nem volt kötelező a jelenésünk. Dan elvonult a szobájába, én pedig egy szelet sütit és ey kávét kértem magamnak az étteremben. Egy csendes sarokba ültem le, és ott fogyasztottam el a finomságot. Legalábbis szerettem volna. Több ember jelent meg az asztalnál, így muszáj volt felnéznem. Neymar, Fred, Hulk, Marcelo, Bernat, Jo, Willian és Oscar álldogált a székem mellett, nagy mosollyal az arcukon. Felvontam a szemöldökömet, hiszen ez nem sok jót jelentett.

- Miben segíthetek, fiúk? - töröltem meg a számat egy szalvétával.

- Arra gondoltunk... - kezdett bele Marcelo.

- ... igazából Marcelo ötlete volt - szólt közbe Fred.

- Azt szeretnénk kérdezni nincs kedved lejönni velünk az uszodába? - vette át a másik két férfitől a szót Neymar. Valószínűleg azért volt ilyen bátor, mert ő már ismert.

Fél szemmel a barátomra sandítottam, aki csak somolygott magában, a barátai esetlensége miatt. Véletlenül sem segítette volna ki őket, inkább élvezte a műsorukat.

- Úgy tudom az egyik edzővel lesztek, nem? - dőltem hátra a székemben.

- De igen - szólalt meg végre Oscar is. - Viszont Ő fél óra alatt lerendezi az egészet, és utána arra gondoltunk maradunk még szórakozni - adott világosabb magyarázatot.

- Szóval, benne vagy? - mosolygott rám, aminek nem tudtam nemet mondani.

- Legyen. Másfél óra múlva ott leszek - bólintottam. Ők összepacsiztak, majd el is tűntek a szemem elől.

Sóhajtva másztam el a liftekig, mialatt azon gondolkodtam, hogy mibe is keveredtem én?

A megbeszélt időpontra sikerült elkészülnöm. Magamra kaptam a bikinimet, a fegyveremet és a kellékeimet a kis asztalomon hagytam, egyedül csak a törölközőmet és egy köntös fogtam meg. Bezártam a szobámat, majd lelifteztem a medencéig, ahol már hangoskodás jelezte, hogy a játékosok egy része kisajátította a helységet.

- Azt hittük már nem is jössz - kiabált nekem a medence közelebbi szélétől Marcelo.

- Megígértem, és azt mindig betartom - vontam vállat. Az elhelyezett nyugágyakhoz léptem, és egy üreset elfoglaltam magamnak. Lerúgtam magamról a papucsomat, majd megszabadultam a ruháimtól.

- Ez igen - füttyentett Neymar, de csak bemutattam neki.

- A perverz megjegyzéseidet hanyagold, kérlek! - mosolyogtam rá negédesen.

- Semmit nem mondtam! - vigyorogva úszott a medence széléhez, ahol csatlakoztam hozzájuk.

- De gondoltál rá - úsztam mellé. Kicsit hidegnek éreztem még a vizet, de tudtam, pár perc múlva megszokja a szervezetem.

A srác nem figyelt, ezért úgy gondoltam megviccelem, és lenyomom a víz alá. Kacagva úsztam odébb, Oscar mögé, aki azért kihasználta az alkalmat és a víz alatt végigsimított a combomon.

Neymar prüszkölve jött a felszínre, és egyből engem kezdett keresni a tekintetével.

- Ugye, megvédsz? - suttogtam Oscarnak, aki csak kacagott.

- Mit kapok érte cserébe? - hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Este megbeszéljük, jó? - nyomtam egy puszit a lapockájára, mikor nem figyelt senki.

- Csábító ajánlat, de... - hirtelen lépett el tőlem, és a legjobb barátjával együtt üldözőbe vett. Nem úsztam meg, így én is a víz alá kerültem. Ezek után duzzogva úsztam el tőlük, amin csak nevettek.

Úgy döntöttem, néhány hosszt megteszek, majd visszamegyek a szobámba a vacsoráig.

Jól esett a hűs habok között lenni, hiszen már egyre nehezebben viseltem a meleget. A szervezetem nem volt hozzászokva.

Ezalatt a brazil játékosok egymással játszottak. Akárcsak a gyerekek a strandokon.

Nem számoltam hányadik hossznál tartottam, de amikor felnéztem egy ismerős arcot láttam az ajtóban. Jellegzetes mosolya ott virított az arcán, mint eddig mindig. Engem bámult.

Elmosolyodtam, és a lehető leggyorsabban kiszálltam a medencéből. Éreztem, hogy több tekintet is elidőz a testemen, miközben magam köré tekertem a puha, nedvszívó anyagot. A hajamból csöpögött a víz, de a törölköző magába szívta a cseppeket.

Mosolyogva lépkedtem a vizes csempéken, majd egy puszival és hosszú öleléssel köszöntöttem az angolt. Nem számítottam arra, hogy a mai napon is találkozni fogunk.

- Jó látni Téged - rugaszkodott el a faltól. - Rosszkor jöttem?

- Dehogy - legyintettem. - Összeszedem a cuccaimat, fent átöltözök és közben elmesélheted miért is látogattál meg - vetettem fel az ötletet. Míg a ruháimat kapkodtam össze, hallottam ahogy Marcelo odakiált a számára ismeretlen férfinak.

- Haver, egy ilyen nővel az oldaladon szerintem sok férfi nevében mondhatom, hogy nagy mázlista vagy.

Megilletődve pislogtam a brazilra, majd Jay-re, aki csak vállat vont és mosolygott tovább. Nem értettem ezt az egészet.

- Ez mi volt? - csodálkoztam el már Jay mellett. A srác csak felnevetett.

- Szerinted? - tárta szét a karjait. - Azt hiszem meg vannak róla győződve, hogy mi együtt vagyunk. Úgy - hangsúlyozta ki az utolsó szót.

- Ez megbolondult? - csodálkoztam el. Persze, Marcelo nem tudott a titkos kapcsolatomról, így tényleg hihette azt, amit.

- Carter... Carter.... - rázta a fejét lemondóan. - A pasik már csak ilyenek.

- Ez alapján te is ilyen vagy? - tettem csípőre a kezemet.

- Milyen? - ejtett meg egy huncut vigyort.

- Tipikus pasi? - kérdeztem váll rántva.

- Szerintem... - kezdett bele, majd elcsípte a mondat többi részét. Engem viszont érdekelt mire akar kilyukadni.

- Szerinted?

- Az itt lévő pasik biztosan azt szeretnék, hogy egy hozzád hasonló nő várja őket otthon - mondta ki hangosan, így többen is helyeseltek. Csak felkacagtam rajtuk. Tudtam, hogy csak kedvesek akarnak lenni. Nem vagyok egy modelltípus.

- Rendesek vagytok - intettem mindenkinek, majd egy rövid köszönés után elindultunk kifelé Jay-el. Előtte még Oscar pillantását is elkaptam, de megint nem tetszett az, amit láttam rajta. Tudtam, hogy este muszáj lesz majd beszélnünk erről a helyzetről. Megint.

Percek alatt felöltöztem, és így nem kellett sokáig váratnom a barátomat. Töltöttem magunknak egy pohár hűtött italt, így a poharainkkal együtt telepedtünk le az ideiglenes kanapémra.

- Történt valami? - döntöttem oldalra a fejemet.

- Nem. Csak a nyomozásom ma elakadt és nem bírtam egy helyben ülni. Így idejöttem hozzád - beszélt kitartóan a poharához, mintha olyan rossz dolgot mondott volna.

- Semmi baj - tettem a kezemet a kezére. - Örülök, hogy itt vagy.

- Komolyan mondod?

- Komolyan. Kedvellek Jay - mosolyogtam rá, majd belekortyoltam az italomba.

- Én is kedvellek - viszonozta a mosolyomat. - És valójában látni is akartalak - vallotta be, ami meglepett, de nem reagáltam rá. Helyette témát váltottam, és a testvéréről kezdtünk beszélgetni. Meséltem Neki arról, hogy én milyennek ismertem meg, ejtettem szót a közös élményeinkről, amit lelkesen fogadott. Vacsora idő előtt távozott, hiszen akkor már engem is várt a "megterhelő" munkám.

Oscar megint későn érkezett meg, de erre is számítottam. Neki sem lehetett egyszerű kiosonni míg az edzői nem térnek nyugovóra.

A mai üdvözlésem már nem volt olyan lelkes, mint az előző napi, de az ő kedve sem volt rózsás. A levegőben lógtak a délutáni események. Le sem tagadhatta volna mennyire féltékeny volt, de pont erről akartam vele beszélni. Hiszen ezt így nem csinálhatjuk. Bíznunk kell a másikban.

- Ki volt az a férfi? - szegezte nekem egyből a kérdést.