Sziasztok!
Itt is van a következő fejezet. Magunkhoz képest korán tettük fel a részt, de szerintem ez nem zavar senkit se. Köszönjük a rengeteg pipát, amit hagytok nekünk. Várjuk a mostani visszajelzéseket is. Egy hét múlva pedig érkezik a folytatás! Jó szórakozást!
Kira & Vivian
Carter
Néhányan csak hitetlenkedve bámultak minket. Volt, aki lehurrogott, és oda nem illő megjegyzéssel illetett, a legtöbben viszont jól nevelt módon odajöttek bemutatkozni. Valahogy sejtettem, hogy ez lesz. Mindig ez van. A pasik azt gondolják, hogy ők a jobbak.
- Oké, jót nevettünk a poénon. Most már hozhatjátok az igazi testőreinket, nem ezt a cicababát - jegyezte meg ironikusan az egyik férfi. Láttam a szemem sarkából, ahogy többen szólásra nyitották a szájukat, de végül a csapat legnagyobb sztárjának titulált Neymar szólalt meg.
- Haver, vegyél már vissza! Nem viccel itt senki se - rázta a fejét, miután az edzőjére nézett.
Mindenki meglepődött az előbbi kifakadáson.
- Beverném a képét! - motyogta a fülembe Daniel, de szorosan lefogtam a kezét.
- Nem éri meg ez a tapló! - sziszegtem, amit a körülöttem lévők is meghallottak. Oscar és Neymar gúnyos mosolyt ejtett, az edzőjük pedig komoran bámulta a játékosát.
Szó nélkül hagytuk ott a csapatot, majd útjaink Daniellel külön váltak. Ő telefonálni indult, én pedig a legközelebbi mosdó után kutattam.
Egy ajtó előtt haladtam el, mikor hirtelen egy kéz tapadt a karomra és berántott egy sötét helységbe. Első reakcióm a félelem volt, majd gyorsan nyúltam az övemhez, a fegyveremért.
- Ne csinálj hülyeséget! - duruzsolta a fülembe. Pillanatokkal később felkapcsolta a villanyt, így megláthattam a vigyorgó arcát.
- Oscar - motyogtam, és visszahelyeztem a fegyveremet.
- Szóval nem mondhatod el, mi? - tolt a falnak. Beharaptam az ajakamat, és kislányosan pislogtam rá. - Gonosz volt - suttogta a számba.
- Meglepetést akartam - motyogtam. A lehelete égette az arcomat. Direkt kínzott, így én kezdeményeztem a csókot. Nem volt gyengéd, inkább követelőző és birtokló.
- Hiányoztál Törpilla - szakadt el tőlem.
- Te is nekem - fúrtam a fejemet a vállába.
- Ugye velem alszol ma? - simított végig a hajamon. Felpillantottam, és csak bólogattam. Elmosolyodott, majd birtokba vette az ajkamat. - Mennem kéne. Feltűnik az eltűnésem!
- Nem megyek sehova - néztem rá biztatóan. Nem akarta elengedni a derekamat. - Veled leszek!
Az első nap a válogatottal kimerített. Az időeltolódást nem sikerült megszoknom, este pedig alig vártam, hogy a szobáinkat elfoglalva pihenhessünk. Oscar sikeresen beosont, majd magunkra zárta az ajtót. Csak feküdtünk egymás mellett, csendben. A hátamat simogatta, míg a mellkasán feküdtem. Újra és újra végigrajzoltam a kockáit, míg a mai napon járt az agyam.
Próbáltam feltérképezni a terepet és beilleszkedni. A megjegyzésekkel nem foglalkoztam, pedig kaptam rendesen.
- Min gondolkozol? - kérdezte csendesen.
- A mai napon - válaszoltam ugyanolyan halkan. - A munkán.
- Ugye nem vetted magadra Dani Alves idióta megjegyzését?
- Dehogy vettem. Ő csak egy idióta pasi, aki azt hiszi, hogy a nők nem lehetnek jók semmiben - fakadtam ki, amin felkacagott. - Ne nevess! Te is az vagy!
- Héé! - fordított maga alá, de csak vigyorogtam rá. Közelebb hajoltam hozzá, hogy meg tudjam csókolni. A keze közben felfedezőútra indult a pólóm alatt, de nem mentünk tovább. Csak csókoltuk egymást. - Ez úgy hiányzott - dőlt vissza mellém.
- Nekem is - fordultam felé és simítottam végig az arcán.
- Kérdezhetek valamit?
- Bármit kérdezhetsz Oscar - mosolyogtam rá.
- Mit keres itt Daniel? Azt mondtad kilépett - dünnyögte. Levette rólam a tekintetét és a falat kezdte bámulni. Továbbra is mosolyogtam rajta. Féltékeny volt Danielre, pedig semmi oka nincs rá.
- Ő az ideiglenes társam. Én kértem meg, hogy vállalja velem ezt a hónapot - kezdtem bele a magyarázatba, amire felfigyelt. Fürkészte az arcomat, de nem szólt semmit. - Olyannal akartam dolgozni, akit ismerek, tudom mikor, mit tesz. Ezzel biztonságot adunk egymásnak. És szabadidőnkben néhány menetet is lenyomhatunk - jegyeztem meg kacagva a végét.
- Ez nem vicces - ült fel morogva, de azért az ő szája is felfelé görbült.
- Édesem - kúsztam hozzá, majd törökülésbe ültem, hogy pont vele szembe legyek. - Mi ezt már lezártuk. Barátok vagyunk.
- Én csak... csak...
- Féltékeny vagy - bólintottam. - De biztosíthatlak, hogy nem tekintek már úgy rá - simítottam végig az arcán.
- Sajnálom - húzott magához. Szorosan ölelt, amitől biztonságban éreztem magamat. Ha akartam is volna, nem tudtam haragudni rá. Helyette jólesett a reakciója, mert ez azt jelenti, hogy érez valamit irántam, és nem csak képzeltem ezt az egészet kettőnk között.
Befészkeltük magunkat a puha párnák közé, és csendben hallgattuk egymás légzését. Elálmosodtam, és pillanatokon belül el is aludtam.
*
Két nap telt el a bemutatásunk óta, mi pedig egész jól beleszoktunk az új környezetbe. Az időjárás inkább Madridéhoz hasonlít, amivel meg kell küzdenem. Én a hideg, és esős szigetországhoz szoktam, ami itt megnehezíti a napjaimat.
A társammal az edzőteremben töltjük az időnket, és próbálunk visszazökkenni. Jobban mondva az amerikai, én csak asszisztálok hozzá. Bár szerintem semmi szüksége rá, mert ugyanolyan jó erőléttel rendelkezik, mint eddig.
- Arra gondoltam, hogy lelépnék este, ha nem gond - magyarázta, mialatt a bokszzsákot püfölte. Én már csak a végtagjaimat nyújtottam, míg ő ezt tekintette levezetésnek.
- Engem nem zavar - vontam vállat. - Elbírok egy csoport óvodással egyedül is, ha nagyon muszáj - vigyorogtam. Fáradtan dőltem le a földre.
- Karent akarom meglátogatni - motyogta. Nem szóltam semmit, csak mosolyogtam. - Nem mondasz semmit? - feküdt le mellém a hideg műanyagpadlóra.
- Mit akarsz, mit mondjak? - fordultam felé. - Nem tudok mit mondani. Menj csak!
Egyikünk se szólt egy szót se hosszú percekig. Én vettem erőt magamon először, összeszedtem a cuccaimat és visszamentem a szobámba felfrissülni. Vizes hajjal és már felöltözve dőltem végig a kanapén, és tárcsáztam Karen számát. Meg akartam érdeklődni, hogy van, még mielőtt Daniel odaállít.
Percekig elcsevegtünk, mikor is egy kéréssel állt elő, amit nem értettem. Alkalmazáskor minden dolgozó kap egy kódot a rendszerhez, amit csak ő ismer. Miért kell Karen-nek másik kód? Ki az, aki után nyomoz?
Magamban mérlegeltem, hogy segítsek-e neki, vagy tagadjam meg. Végül az előbbi mellett döntöttem. Ha apa és Marco nem veszik észre, csak nem okozok vele nagy bajt. KAren pedig tud utána a feladatára koncentrálni.
- Marco bácsi jelszavát megtudom adni. Mindig motyogja, amikor bepötyögi. Már álmomból felébresztve is eltudnám mondani - motyogtam a telefonba. Apa kódját is megtudtam volna adni, de ahhoz nem ismerem eléggé Karent, hogy ezt a bizalmas infót odaadjam a kezébe.
Nem győzött hálálkodni, amit megmosolyogtam. A kód lediktálása után bontottuk a vonalat. Hagytam dolgozni, hiszen most úgysem figyelt volna rám.
Előhalásztam a laptopomat, hogy kicsit nézegessem a brazil aktákat, de a telefonom féktelen csörgésbe kezdett. Apa nevét jelezte ki a készülék, így sietősen vettem fel.
- Apa, kellemes meglepetés! - köszöntem mosolyogva a telefonba.
- Csak érdeklődni akartam, hogy mennek a dolgok. Minden rendben? - próbált puhatolózni, de túl jól ismertem már. Engem akar ellenőrizni.
- Minden jól megy apa. Nem kell aggódnod miattam - dünnyögtem sértődötten a telefonba. Szeretem Őt, de néha túlzásba viszi a dolgokat.
- Én nem aggódom. Csak érdeklődöm...
- Most leteszem - mosolyogtam, és megvártam míg ő is elköszön jókedvűen. Ezt már nagyon sokszor eljátszottuk. És Őt ismerve még elfogjuk néhányszor.
Késő délutánra járt az idő, mikor úgy döntöttem felfedező túrára indulok a környéken. Volt néhány szabad órám, amit kellemesen akartam eltölteni.
Felöltöztem, a kést és a fegyvert gondosan elhelyeztem a ruhámban, hiszen sosem tudhatom mikor lehet rá szükségem.
Ahogy kiléptem a szálloda fotocellás ajtaján, elővettem a turistatérképet és próbáltam tájékozódni. Hamar sikerült eligazodnom, így az egyik forgalmasabb utcán indultam el. Nem haladtam gyorsan, hiszen fel akartam mérni a terepet. Az üzletek elhelyezkedését, az esetleges kamerákat, a menekülő utakat, mindent. Az utcákat jártam, így a nézelődés és a terepszemle elvonta a figyelmemet.
Órákkal később csak azt vettem észre, hogy rendesen besötétedett. Alig járt néhány járókelő körülöttem, de ez nem lepett meg, mert egy mellék utcában lépkedtem. A biztonság kedvéért inkább jobbnak láttam, ha visszamegyek a szállásra.
Sikerült betájolnom merre a legrövidebb, így bekanyarodtam egy újabb csendes utcába. A sötét utcaköveken visszhangzottak a lépések, de hamar megállapítottam, hogy nem tőlem származnak. Túl hangosak, és erőteljesek voltak. Inkább egy férfihez kapcsoltam. A kezemmel a késemért nyúltam, meg akartam fordulni, de az egyik lépcső mögül egy férfi ugrott elő és erőteljesen a macskakövekre lökött. A kezemre estem, és éreztem a lüktető fájdalmat azonnal. A fejem is hangosan koppant a köveken, és a fájdalomtól felnyögtem. Nem akartam megadni a támadómnak az esélyt, hogy így lásson. Már vártam mikor kapok egy újabbat, ehelyett a férfi terült el, amikor egy fiatal, külföldi férfi megismertette az öklével a másik arcát. Ezután megragadta a sötét kabátját és felrángatta. Az utcai világítás megmutatta, hogy a támadóm egy sötétbőrű, 30-as évei végén járó férfi volt. Tudta mit csinál, így biztos voltam benne, hogy nem egy egyszerű járókelő.
- Háromig számolok, és eltűnsz innen! - sziszegte angolul a másik képébe. Ez már elég meggyőző volt. Most már biztos voltam benne, hogy nem idevalósi. - Ne lássalak meg többé! - szorította erősebben a férfit. A támadó ellökte őt is, mikor rám emelte a szemeit. A sötétbőrű amilyen gyorsan csak lehetett, elhagyta a helyszínt, amit a földről fekve figyeltünk. - Jól vagy? - tápászkodott fel mellettem a segítőm, és a kezét nyújtotta felém. Ekkor néztem csak rá. Hagytam, hogy felsegítsen.
- Jól, köszönöm - motyogtam zavartan. Próbáltam leporolni magamat, de a bal kezem a hirtelen mozdulattól megsajdult. Felszisszentem.
- Nem úgy tűnik - fogta meg a kezemet. Kicsit megtapogatta, majd elengedte. - Egy kis borogatás, és pár napon belül újra a régi lesz - eresztett meg egy mosolyt.
- Hogy köszönhetném meg? - pislogtam hálásan. Megmentett. Ki tudja mi történik, ha nem jön. Ha esetleg nem tudtam volna megvédeni magamat.
- Holnap este egy ital mellett megköszönheted - indult el velem abba az irányba, amerre terveztem. Tátott szájjal pislogtam rá. Megment, és azonnal randevúra hív. Van önbizalma, az biztos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése